AZ  IGAZ  BARÁT

 


Hogy ki az igaz barát?
Az, kinek megérted
Minden kimondott és
elhallgatott szavát.
Kinek a szeme
számodra nyitott könyv,
És ha ezeket a szemeket
Elönti a könny
Akkor te adod a válladat,
Hogy kisírja magát, s közben
Halkan megkérdezed:"Mi bánt?"

Ki elmondja neked minden baját
És te meghallgatod és segítesz
Megoldani a gondját.
Kit sose akarsz túlszárnyalni.
Legyőzni, kit sose tudnál igazán mellőzni.

Akit tisztelsz, s érdekel, hogy mi van vele
S a bajban mindig kiállsz mellette.
Nem érdekel, hogy kis hibát követett-e el, vagy nagyot,
A bajban akkor is barátok maradtok.

És milyen érzés, ha neked van egy igaz barátod?
Felemelő dolog nem gondolod?
Ha van egy ember, ki megérti minden bánatod,
S neki elmondhatod minden gondolatod.

Kivel érzed, hogy nélküle nem vagy egész,
Ha ő nincs a fél éned elvész.
Ki minden esetben kitart melletted,
S a vállára hajthatod a fejed, ha a sors sírásra késztetett.

Kivel megbeszélheted minden dolgodat
Kiről tudod, hogy a hátad mögött rólad sose mondana rosszat.
Kinek látványa mindig örömet okoz,
S ő csillapítja a fájdalmadat, ha a sors kegyetlenül felpofoz.

Ki biztat, s reményt önt beléd,
S aki minden bajban megállja a helyét,
ki sosem szól le, s megbecsül,
S kiálltok egymás mellett rendületlenül.

 

 



Az igaz barátság hatalmas érték,
Hogy mekkora arra nincs is mérték.
Az igaz barátot szeresd, becsüld meg,
S éreztesd vele, hogy milyen fontos,
Mert ha nem vigyázol rá, a sors
Ilyen értéket hamar elkoboz.

 



Ezt jól jegyezd meg,
Mert sok dolgot elveszíthetsz az életben,
De az igaz barát mindig ott lesz,
És nem hagy elveszni a végtelenben.

 

 

Szabó Balázs : Itt vagyok

 


Tenéked adom világom,
Bánatom, és örömöm,
Fogadd el kedves barátom!
Hálásan köszönöm!!

Nézd csak! Itt vagyok, elbújtam
Ezekben a sorokban,
Szeretnék benne maradni,
Szívedben egy sarokban.

Ha netán magadba nézeL
Eztán mindig megtalálj,
Szívesen eljövök hozzád,
Szólj csendben, vagy kiabálj!

Ott leszek veled életed
Minden egyes percében,
Megmutatom majd magamat
Álmaidnak tükrében.

Eljövök majd meglásd hozzád
Varázs órák éjjelén,
S együtt rohanunk barátom
A mesékbe Te... meg én!

 

 

 

 

 Faragó Klára : Barátság

 

 

Barát az, ki melletted áll,
ha a porszemet a szél elhordta már.
Barát az ki mindig fogja a kezed,
akkor is ha az élet megvezet.
Barát az ki a barátod marad,
ha a szerencséd messzire szalad.
Barát az ki könnyeid letörli,
ha lelkedet a világ felőrli.

 

 

100 Fok Celsius: Barát dal 

 



  Haverból van rengeteg,de igaz barát csak egy lehet.
Akire mindig számíthatsz,az igaz barát!
Nagy kincs neked.

Barátot találni nem könnyű dolog,
Szerencse is kell hozzá, jól tudod,
Mert barát nem terem minden bokorban,
Ha hiszed ha nem, bizony ez így van.
Jó barátok mindig igazat mondd,
Az őszinteségből nem lehet gond.
Játszani, tanulni vele, csak vele jó,
Hogy mennyire tán nincs is arra szó.

  Haverból van rengeteg,de igaz barát csak egy lehet.
Akire mindig számíthatsz,az igaz barát!
Nagy kincs neked.

Szülinapod, biztos nem felejti el,
És a névnapodon is téged ünnepel.
Jóban rosszban mindig melletted áll,
Ha süt a nap, vagy ha hó pihe száll.
Ha beteg vagy, szemében könny remeg
Ha öröm ér,együtt örül veled.
A barátság egész életre szól,
Ez arany igazság, jegyezd meg jól.

  Haverból van rengeteg,de igaz barát csak egy lehet.
Akire mindig számíthatsz,az igaz barát!
Nagy kincs neked.

 

 

 
 
Hogyan vagy, kedves jó leányka?
Alig hogy hallom híredet,
Pedig nagyon szeretném tudni,
vidám-e vagy bús életed?
 
Ha jól van dolgod, hadd örülnék,
Mert a boldogság úgy egész,
Sőt kétszerezve lesz azáltal,
Ha más is nyer belőle részt.
 
S ha bánatod van, hadd búsulnék
Veled, hadd venném át felét,
Másik felével a harcot csak
Könnyebben végigküzdenéd.
 
Elmondanád, mi bántja lelked,
Mi mérte rája a csapást?
S ha gyógyszert nem tudnék is adni,
Adhatnék tán vigasztalást.
 
Mint szeretném én, mint szeretném,
Ha el lehetne mondani:
Mily boldog vagyok, meddig mennek
Boldogságom határai!...
 
Sőt nincs is annak, nincs határa,
Úgy nyúlik által lelkemen,
Miként a föld felett az ég, mely
Jelen van, mindenütt jelen.
 
S e nagy kéjtengert, melynek minden
Cseppjében egy gyöngy, egy öröm
- Nem csak magam: másodmagammal -
Nemes szívednek köszönöm.
 
Tudd ezt, leányka, és ha sorsod
Nehéz: enyhíti e tudat;
Mert a boldogságnak testvére:
Boldoggá tenni másokat.
 
***
 
(Térey Marihoz, Szendrey Júlis barátnőjéhez írta Petőfi ezt a verset.)
 
 
 
 
Hűtlen barát
 
 

Mondjam-e? hallgassak? s név nélkül szóljon-e vádam
vagy mindenki előtt verjem-e dobra: ki vagy?
Nem kell név, hogy még panaszom se legyen a megőrződ,
és ne az én versem hordja a híredet el.

Míg jó volt, biztos volt építménye hajómnak,
elsőnek jöttél társamul akkoriban.
Most, mert elfordult a Szerencse, sehol se vagy, ámbár
szükség inkább most volna reád igazán:
Színlelsz, hadd higgyék: sose ismertél, s nevemet ha
hallod, rákérdel: Naso? ugyan ki is ő?
Az vagyok én, akihez, bár nincs ínyedre, ha mondom,
gyermekkortól köt régi baráti kapocs.
Az vagyok én, ki először tudtam gondjaid és ki
éppúgy osztottam szórakozásaid is.
Az, ki az asztalnál veled ültem - szinte családtag,
s úgy vélted: költő én vagyok, én egyedül.
S az vagyok én, ki hogy élek-e, hűtlen, azt se tudod már
érdeklődni kicsit rólam: eszedbe se jut.

Vagy sose kedveltél: akkor színlelted az érzést;
vagy ha igen: hát nem vagy nagyon állhatatos.
Nos hát, bökd ki, miféle harag tett ennyire mássá;
mert ha alapja csekély: van panaszomra alap.
Mondd, mi dolog gátol, hogy mint rég, most ne olyan légy?
Vagy tán úgy tartod: bűn, hogy egem beborult?
És ha javakban, tettekben késett segedelmed,
írni azért tudtál volna talán valamit.
Kétlem ugyan, de olyasmit hallok, hogy csúfolódtál,
mert elbuktam, hogy még a szavad se kímélt.
Mit teszel, ostoba? Elszárítod a könnyet irántad:
majd, amikor tőled száll a Szerencse odébb.

Azt mondják, ez az istennő lábujjhegyen áll csak
forgandó kerekén, s ingatagon lebeg ott.
Bármi levélnél, szellőcskénél lengetegebb ő;
könnyelműséged egy vele csak, nyomorult.
Gyönge fonálon függnek mind az emberi dolgok,
és az imént viruló tönkre jut egyszeriben.
Gazdag Krőzus ritka hatalmáról ki ne hallott?
S ellenségeinek, lám, a kezébe esett.
És akitől nemrég féltek Syracusa lakói,
mint gyermeknevelő ette sovány kenyerét.
Volt-e nagyobb Magnusnál? Mégis futva a régi
védenc védelmét kérte alázatosan.
És akinek az egész föld leste szavát, nos, akárki
másénál kevesebb lett szava súlya utóbb.
És a Jugurtha-verő, cimber-tipró, ki alatt, míg
consul volt, Rómánk annyiszor ült diadalt,
sárban bújt meg Marius és nádas mocsarakban,
sok-sok méltatlan sérelem érte e hőst.

Emberi dolgokban csak játszik az isteni fenség,
s már a jövő óránk, az se lehet bizonyos.
Nékem mondott volna ilyesmit bárki: a Pontus
mellé jutsz, s géták íja riaszt valaha,
menj, azt mondom, igyál agytisztító folyadékot
és mindent, ami csak Anticyrában akad.
S így jártam mégis. Ha volna erőm a halandók
ellen, a fő isten fegyvere ellen alig.
Jobb, ha te is félsz s gondolsz rá, hogy amit ma derűsnek
látsz, ki se mondod még, s hirtelen elkomorul.

(Ford.:Csorba Győző)

 

 

 

Hamvas Béla: A barátságról (Részletek) 

 

 

 

Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. Még inkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás csak viszontlátás. Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt.

***

Az elementáris Erós az az ősi összefűző Hatalom, amely összetartja az atomokat, kiegyenlíti az ellentéteket. Az elementáris Erósnak két gyermeke van, az egyik a szerelem birodalmát kapta, a másik a barátságét. Ez a két gyermek Aphrodité, a szerelem és Philia, a barátság istennője

***

A szerelem az ember minden erejét előcsalja, fölkelti és felkorbácsolja. Más szóval: a szerelem az összes szenvedélyeket felébreszti. Még jobban: a szerelem az emberben lakó démonokat mind felszabadítja.A barátság az ember erőit összhangba hozza. Más szóval: a barátság az összes szenvedélyeket megfékezi. Még jobban: Philia az egyetlen istennő, akinek megjelenésére az elementáris démonok lecsillapszanak és megbékülnek.

***

A szerelemnek és a barátságnak csak egyetlen rokon vonása van, s ez: ha felbomlik, annak oka sohasem a Másik, hanem mindig az Én.

***

A szerelem titka, hogy a kettőből egy lesz, a barátság titka, hogy az egyből kettő. Ezért a szerelem fordított barátság, úgy hogy az egyikből mindig szivárog át valami a másikba. A szerelem néha olyan, mintha egyből kettő lenne, holott mindig kettő volt, és csak a szerelem tette eggyé. A barátság pedig néha olyan, mintha kettőből egy lenne, pedig mindig egy volt, csak a barátság tette kettővé.

***

Története van a könyvnyomtatásnak, a pénzverésnek, a hajózásnak, az öltözködésnek, a mérgek használatának és a cserépedényeknek. A barátságnak nincs. Miért? A barátság története: Lao-Ce és barátai, Buddha és barátai, a barátság a trójai háborúban, Harmodios éa Aristogeitón, Sokratés barátságai, a Grál-lovagok, a festők, művészek és költők barátságai, a George-kör.

***

A barátságnak három kizáró oka van: a hiúság, a gőg és az irónia. Az Én felülemelkedésnek ez a három alapformája. Mind a három lezár és kirekeszt. Mind a három autista magatartás, és az az ember használja, aki minden áron különbözni akar. A hiúság a másik emberben csak tükröt keres és talál; a gőg csak szolgát és alárendeltet akar, akit megvethet; az irónia csak tökéletlenséget. Tudjuk, hogy mindenki tükör, szolga és tökéletlen. De azt is tudjuk, hogy nem ez a fontos. A barát magát teszi tükörré, szolgává, tökéletlenné. S aki ezt nem érti, és hasonlóval nem viszonozza, az nem az embert sérti meg, hanem a barátságot.

***

 

A barátságnak négy formája van: a hősies, az intim, a szellemi és a játékos. De az igazi barátság mind a négyet egyesíti, s ezért nyugodtan mondható, hogy ez a barátság négy dimenziója. A hősiesség az, hogy feláldozom érte életemet; a szellemi az, hogy ahol együtt vagyok vele, az a szellem világa; a játék az, hogy oly vidáman játszom vele, mint a gyermek; az intim az, hogy feltárom magam.

***

Goethe mondja, hogy nem elég, ha az ember barátjáért életét hajlandó feláldozni - meggyőződését is meg kell tagadni érte.

 


 
 

Kis János : A barátság

 

Ti, legszebb órái lefolyt életemnek,
Kik hű barátokat adtatok lelkemnek,
Miképp rajzoljalak tábláján szívemnek?
Titek áldlak, míg foly egy cseppje véremnek!

Tinéktek köszönöm legszebb napjaimat,
Mellyek felderítik setét óráimat.
Ti gyújtjátok bennem szentebb szikráimat,
Melyek lelkesítik nemesb munkáimat.

Barátság! dicső szó, szent hangzat fülemben!
Te légy géniuszom minden lépésemben.
Emelj fel karoddal porba-esésemben,
Ha te visz, részem lesz hallhatlan érdemben.

 

 

 

Ivan Krilov: Kutyabarátság

 

A konyha ablaka alatt
napozott Heki s Bodri, bár
úgy illett volna, hogy a kapunál
vigyázzanak
a házra; de mert jóllaktak s mivel
jól nevelt kutya nappal nem ugat
s nem akaszt tengelyt senkivel,
csöndben megtárgyalták életük sok szabályát,
jó s rész munka és gyakorlat tanácsát
s végül azt, hogy a mi a barátság.
"Mi lehet kedvesebb," szólt Bodri, "mint mikor
két jó barát szíve igazán egybeforr?
Mindenkinek közös szolgálatára lenni,
egymás nélkül nem enni-inni:
be szép s barátunkért szirtként helyt állani,
meghitt órákban együtt szállani
nemes mulatságok egébe:
ily örömöknek se mása, se vége!
Ha például mi ily barátok, ily dicső
testvérpár lehetnénk, Heki s Bodri, mi ketten:
bizisten
észre se vennők, hogy fut az idő!"
"Szád a szívemet mondta ki,"
felelt neki
Heki,
"úgyis rég fáj, hogy a közös udvarban annyit
civakodtunk. S miért? Gazdánknak hála, van mit
ennünk, és lakásunk, remek.
Sőt, ezenfelül is roppant szégyen előttem,
hogy noha hír s példaszó emleget
kutyahűséget és szívet, 
ebországban éppúgy nincs még igaz barátság,
ahogy az emberek között sem."
"No, de mi majd példát adunk",
ujjongott Bodri, "nyújtsd a praclid!" - "Itt van!"
És lett ölelkezés, könny s eskü. Csókjaikban
büszke hit lángolt. "Ah, kihez hasonlítunk?"
Óh, én Oreszteszem!" "Drága Pyladeszem!"
"Távozz tőlünk, romlás, veszedelem!"
De sajnos, a szakács épp egy csontot dobott ki
a konyhaablakon: uccu, rá, Heki, Bodri!
Oresztesz s Pyladesz összeakaszkodott. 
Mi maradt a frigyből, amit kötöttek? 
Zenebona, repülő szőrcsomók.
Végül vödör vizek kergették széjjel őket.
*
Ilyen barátokkal van tele a világ.
Bátran állíthatjuk, hogy a mai barát
szinte mind egy-kutya:
egy-test s egy-lélek szemre s messziről,
de ha közéjük konc repül,
olyanok, mint Heki s a Bodrija.
 
(Ford.: Szabó Lőrinc) 
 
 
 
 
 
Szabó Lőrinc: Gyengeség
 
 
 
Csak egy kicsit voltam becsületes,
csak egy kicsit nem bántam, hogy mi lesz,
csak egy kicsit próbáltam igazi
szeretettel szólni, segíteni,
csak épp elkezdtem, s máris visszavág
s ellenem fordul a legjobb barát.
 
Csak épp elkezdtem... Gondoltam: ez az
ember erős, az egyetlen igaz,
ez az egyetlen, aki keresi
és elbírja és hasznát is veszi,
hasznát annak, amit mindenki tud
s amit elrejt előle a hazug.
 
Arra gondoltam, hogy hogy szeretem,
hogy megtisztítom, megkétszerezem
az erejét s még szebb lesz, még nagyobb,
s arra, hogy ő maga kért, biztatott,
ő akarta... És szólni kezdtem... És
egyszerre kiderült a tévedés:
 
kiderült, hogy itt is hazudni kell,
hogy az igazat ő se bírja el,
és hogy az elszánt hízelgő, aki
a háta mögött csak kineveti,
az nemes neki, az bölcs, az barát,
én meg irigy vagyok, vagy még kutyább,
 
még gonoszabb... Mi lelt? - förmed reám,
az árulóra, s látom, az agyán
hogy ömlik el a fájó, megriadt,
tiltakozó s gyanakvó indulat:
- Mi lelt? Már te is?... - és szavain át
szinte robban a sértett hiúság.
 
Borzadva nézek a szemébe, és
mosolygok és dadogok: - Tévedés,
félreértettél... És már hazudok,
hazudok neki, csűrök-csavarok:
mentek valamit, őt és magamat
és szégyenkezem mindkettőnk miatt. 
 
 
 
 
 
Kamarás Klára: Madárnyelven
 
 
Ha van barátod, ki melletted áll,

hogy megteremthesd ékes, szép világod,

becsüld meg, mert ma kincs egy jó barát!

Ne szedj úton-útfélen új virágot!

 

Ki mindig dicsér, bókol, többet árt ám,

mint az, ki rád szól, s őszintén beszél.

Tudom, nehéz tükörbe nézni, mégse várjad,

hogy jó hírt suttog minden csalfa szél.

 

Nehéz a szívem s vége már a dalnak.

Kik együtt éltek, nem mind együtt halnak.

A madár énekét megértheted.


Ki madárnyelven nem tud, lelke rajta,

az egyik jobbra megy, a másik balra.

Magának árt, kit óvni nem lehet.

  

 

Voltaire: Rögtönzés (Részlet)

"Kell, hogy legyen meghitt baráti kör,
kiművelt, nem önhitt fők társasága,
amelyben otthonos számos gyönyör,
mely nélkül végtelen a napok hosszúsága.

Kell, hogy legyen egy kipróbált barát,
kit az ember megkérdez, kire hallgat,
ki csillapítja lelkünk viharát,
élét vevén a kéjnek és a bajnak."

 

(Ford.: Jékely Zoltán) 

 

 

 
Az igazi barátság

 

Mi az igazi barátság harsogó mivoltja?
Megbonthatatlan kapcsolat az alapja!
Barátom, minden, mi megért.
S kölcsönösen bizalmat épít.
Megsegít és vigaszt nyújt.
Mindig meleg szívvel kérlel:
ők azok, társak, víg kedéllyel!
A mélyreható törődés kellhet,
összekötni a hasonló lelkeket.
Egy a világunk, egy az érzelmünk,
így egymáson miért nem segítünk?
Tévúton jár az, ki úgy hiszi,
hogy egyedül kell tengődni.
Hisz sorsunk minket mind összeköt,
széthullva elveszünk a fény mögött!

Kulik Tamás

 

 

 

Az igazi barát:

Azt kérded ki az igazi, ki a valódi barát?


Az, akinek megérted
minden kimondott és hang nélküli szavát.


Kinek szemébe nézve meglátod minden apró baját,
kit csendesen megvigasztalsz, ha
könny borítja arcát, ha ok nélkül bezárkózik,
te átmászod hallgatása falát.


Kinek nem hagyod, hogy egyedül vívja
kilátástalan harcát.


Kinek villanásnyi mosolya, apró kis öröme elűzi
minden bánatod, s
köztetek nincs olyan, hogy alul múlod őt,
vagy túlszárnyalod.


Kinek látványa szívedet és lelkedet melengeti,
kivel jó a csend szavát hallgatni, s együtt merengeni.


Kinek nem számít, mit vétesz,
kis-e vagy nagy hibát,
kivel ha beszélhetsz könnyebbé válik ez a nehéz világ.


Az az igazi barát, kit szeretsz, tisztelsz, csodálsz,
s ha választásra kerül sor, te szó nélkül mellé állsz.


Az a barát, kinek egy kedves szava többet ér,
a világ összes, minden kincsénél.


Az a barát, kinek öröme az örömöd, bánata a bánatod,
kinek barátságát minden körülmény közt vállalod.

 

"Talán semmi sincs szebb a világon
mint találni egy embert, akinek lelkébe
nyugodtan letehetjük szívünk titkait,
akiben megbízhatunk, akinek kedves
arca elűzi lelkünk bánatát,
akinek egyszerű jelenléte elég, hogy
vidámak és nagyon boldogok legyünk."
(Hemingway)

vissza a címoldalra







lelkemszirmai.lapunk.hu címoldaláraLap tetejéreOldaltérképHirdess oldalainkon!
ingyen honlap
Powered by lapunk.hu - Legyen neked is egy ilyen oldalad ingyen!